Mesevár Óvoda	Gróf Zichy János Általános Iskola     Hétszínvirág Óvoda
Madarak és Fák napja innováció
Virághozó április innováció
A sajátos nevelési igényű gyerekek integrált nevelésére kidolgozott projekt
Községünkben az óvoda 1974 szeptember 1-én nyílt meg, az akkori igényeknek megfelelően 2 csoporttal, 50 férőhellyel. 1977-ben egy újabb csoport hozzáépítésével 3 csoportos lett az intézmény, amely ekkor már 75 gyermek elhelyezését biztosította. 2006 szeptemberétől óvodánk az abai Hétszínvirág Óvodával intézményi társulásban működik.
Intézményünkben helyi nevelési program alapján neveljük, fejlesztjük gyermekeinket, amely egy művészeti irányultságú program. A népművészet formanyelvén fogant verset, mesét, énekes játékot, vizuális -és tárgyi környezetet kiemelő programunkba beépítettük a néphagyományt, népszokásokat és az ünnepkörökhöz, évszakokhoz csoportosítva terveztük meg az óvodai nevelés minden részét. Arra törekszünk, hogy az óvodások okos szeretetben, érzelmi biztonságban, szabad, nyugodt légkörben, sok szép élménnyel gazdagodva élvezzék az óvodában töltött éveiket.
Helyi nevelési rendszerünk megvalósítása meghatározott személyi és tárgyi feltételekhez kötött.
Az óvoda dolgozóinak létszáma: 13 fő 6 óvodapedagógus 3 dajka 1 élelmezésvezető 1 szakácsnő 2 konyhai dolgozó
A csoportok személyi beosztása
Kiscsoport – Süni csoport Óvónők: Boka Zsuzsanna Sárköziné Szombath Lívia Dajka: Gálné Képli Katalin
Középső csoport – Margaréta csoport Óvónők: Szecsődiné Csákvári Gabriella Kósáné Balogh Ildikó Dajka: Szombath Jánosné
Nagycsoport – Maci csoport Óvónők: Gyevnár Gyuláné  Patakiné Sági Viktória Dajka: Theisz Imréné
Csoportlétszámok: Kiscsoport: 24 fő Középső csoport: 22 fő Nagycsoport: 22 fő
Összesen: 68 fő
Az óvoda nyitvatartási ideje:  Hétfő – Péntek: reggel 630 órától – délután 1630-ig.
Óvodánkban saját főzőkonyha működik amely biztosítja minden gyermek számára az életkori sajátosságoknak megfelelően az egészséges táplálkozást. Tárgyi feltételeink jók, rendelkezünk mindazokkal az eszközökkel, felszerelésekkel amelyek helyi nevelési programunk eredményes megvalósítását szolgálják. Korunk elvárásainak - a partnerek elégedettségének - eleget téve, a partnerközpontú működés érdekében nagyfokú nyitottsággal működik óvodánk. Valljuk, hogy a szülőnek joga van mindenről tudni, mindent megismerni, megtapasztalni, ami gyermekével az óvodában történik Év elején az új gyermekek beilleszkedésének megkönnyítéséért szívesen látjuk az édesanyát, szülőt, akinek a jelenléte biztonságot ad az első, nehezebb napokban. Évente többször várjuk a szülőket jeles napjaink rendezvényein ( Mihály-nap, anyák napja, gyermeknap), ilyenkor is betekintést nyerhetnek csoportjaink életébe. Ezenkívül kirándulásainkon, ünnepeinken is szívesen látjuk az érdeklődő szülőket.  Így nevelési programunknak a szülők, a családok is részesei, velük együtt teljes az életünk.
Néphagyományőrzés, ünnepek, jeles napok a soponyai óvodában “ A gyökerek persze nem látszanak,  de tudod, azok tartják a fát”
Helyi nevelési programunk szerint az óvodai életet évszakokra bontva szervezzük és valósítjuk meg a gyermekek számára. 2009 őszétől a kiscsoportban került bevezetésre a Kompetencia alapú oktatás, mely jól illeszkedik saját nevelési programunkhoz. Az idő múlása az évszakok változásával lesz megfoghatóvá a legkisebb gyermekek számára is. Ezért is ragadjuk meg ezek külső megnyilvánulási jegyeit, és díszítjük a csoportszobákat, a folyosót, az ablakokat az évszakok legjellemzőbb tulajdonságaival. Amit séta közben, beszélgetésben, játékban megmutathatunk az évszakok hangulatából, arra mindig felhívjuk a gyermekeink figyelmét. Minden évszaknak megvan a maga jellegzetes színe, hőmérséklete, a növény -és állatvilágban észlelhető jellegzetessége. És minden évszakban megjelennek az óvodai élet hagyományos ünnepei és a néphagyomány ápolása is. Minden jeles napot egy hosszabb előkészület vezet be, amelyhez mi óvodapedagógusok a gyerekek kíváncsiságát kielégítve folyamatosan biztosítjuk a változatos tevékenységet. A hagyományápolás tartalmát minden esetben a helyi tradícióknak megfelelően variáljuk.  A hagyományok ápolása közben történő együttjátszás, együttmunkálkodás, tervezgetés örömtelivé, izgalmassá teszi a várakozás időszakát. Maga az ünnep külsőségeivel együtt sem merev, erőltetett, betanított, hanem vidám hangulatú, felszabadult együttjátszást biztosít. Az őszi időszak első ünnepe a Mihály nap. Ilyenkor már folyamatosan gyűjtjük a természet kincseit, megfigyeljük a termés betakarítását. Felidézzük a régi a vásárok hangulatát, perecet sütünk, vásárfiát készítünk, népi rigmusokat, kikiáltókat tanulunk. A vásár helyszínét közösen rendezzük be, és a szülőkkel együtt megnézzük a nagycsoportosok vidám vásári műsorát, majd megkezdődik a vásárlás. Mindenki vehet magának valamit az apró kis “portékákból”, amelyet örömmel visz haza.
A Szüreti előkészületek alkalmával a gyerekekkel gyűjtjük, válogatjuk az ősz gyümölcseit, megismerkedünk egyszerű szüreti játékokkal, versekkel, mondókákkal. A szüret napján igazi szüreti hangulatot teremtünk, feldíszítjük gyümölcsökkel, színes termésekkel a bejáratot és a teraszt, az otthonról hozott szőlőt szemezgetjük, préseljük, megkóstoljuk a mustot, kalácsot eszünk. Népzenére egyszerű lépésekkel, forgásokkal táncos mozdulatokat végzünk.
Az egyre sötétülő decemberi heteken végighúzódó várakozás, a karácsonyt idéző hangulat, az Advent ideje. Ebben az időszakban Borbála- ágat hajtatunk, Luca búzát ültetünk, és nagy izgalommal várjuk a Mikulást.
Megismerkedünk az advent jelképeivel (koszorú, naptár), a nagyobbakkal már készítünk is adventi naptárt, koszorút, asztali díszeket, mézeskalácsot sütünk, gyertyát öntünk. Mikulás és Karácsony előtt ünnepi köszöntő verseket, mondókákat, énekeket tanulunk, adventi gyertyát gyújtunk. A Karácsonyi ünnepre az egész óvoda ünneplőbe öltözik, a karácsonyfa alatt minden csoport megtalálja az ajándékait.
A farsangi télbúcsúztató népszokás célja az óvodában, hogy igazi örömteli napot nyújtsunk a gyerekeknek. Az előkészületek minden csoportban zajlanak. A gyerekek álarcokat, szemüvegeket, maskarákat, kalapokat készítenek különböző technikákkal. Farsangi énekeket, verseket, mondókákat tanulunk, a nagycsoportosok már a tornaszoba feldíszítésében is segítkeznek. Farsang napján már reggel felöltik jelmezeiket, bemutatkoznak egymásnak és felnőtteknek, vidám játékokat játszanak, a szülők által hozott süteményből, gyümölcsből, üdítőből esznek-isznak, népzenére táncolnak, mulatoznak.
Március tizenötödike a magyar jelképeink, szimbólumaink megismerésének a napja. Az előkészületek során a gyerekek magyar zászlót, kokárdát festenek, ragasztanak, rajzolnak, közben verseket, dalokat tanulnak. Az gyerekeknek korabeli képeken mutatjuk meg a huszárokat, katonákat és az akkori öltözködési szokásokat. Az ünnep napján mindnyájan ünneplőbe öltözünk, minden gyermek ruhájára kokárdát tűzünk. A a nagycsoportosok műsorral köszöntik az ünnepet. Ezen a napon minden csoport a maga készítette zászlóval, kokárdával, virággal elmegy a szoborkertben található kopjafához, a községi ünnepen pedig a nagycsoportos óvódásaink is szerepelnek.
A Húsvéti készülődés során a gyerekek az óvónők segítségével, többféle technikával tojást festenek (pl. viasszal, berzseléssel, maratással, batikolással, karcolással) és ezekkel feldíszítik csoportszobáikat. A locsoláshoz, komáláshoz, komatál-küldéshez énekeket, mondókákat tanulnak. A fiúk meglocsolják a lányokat, a lányok tojást készítenek a fiúknak. A húsvét előtti napon minden óvodás piros tojást kap ajándékba.
Majális - Ezen a napon a nagycsoportos fiúk feldíszítik az óvoda udvarán a májusfát. Az óvoda “lakói” körbejárják, miközben tavaszi dalokat énekelnek. A májusfa díszeit a csoportok közösen készítik.
Pünkösd - A régi népszokást, a pünkösdi király-királyné választást elevenítjük fel. Pünkösdölünk, énekes játékokat játszunk, népzenére táncolunk.
A nap-mint nap átélt élmények, a derűs, nyitott, alkotó gyerekek megerősítenek bennünket abban, hogy ezt a munkát érdemes végezni, amelyet Gabnai Katalin író gondolatai fejeznek ki a legszebben: “ Ezt a kincset nem lehet médiára, könyvre, kazettára bízni. Véren át és lelken át, tenyérből tenyéren, testtel a testhez érve, zöldellő búzacsíra fölé hajolva, vagy épp az ünnepi gyertyát gyújtva csak az együttes élmény során adható át a hagyomány “